Bravo: Mit jelent számodra az intolerancia? Milyen helyzetekben találkozol leggyakrabban a jelenséggel?  

Zola: Úgy látom, a fiatalok egymást a zenei beállítottság és az öltözködés alapján ítélik meg (vagy el). A gond csak az, hogy aki punk, emo, rocker, diszkós vagy alternatív, az magán hordozza a stílusjegyeket, bárhova menjen, a tizenévesek pedig kifejezetten hajlanak megjegyzéseket tenni vagy támadni. Sajnos előbb lép működésbe az előítélet, mint a kíváncsiság – ennek fordítva kéne lennie! Csak annak alapján, hogy valaki milyen zenét hallgat, és milyen ruhadarabokban érzi jól magát, nem szabad ítélkezni. Ezek hiába fontosak, igazából csupán külsőségek.

Bravo: Hogyan változtatnál az emberek előítéletességén?

Zola: Fogalmam sincs, hogyan lehetne változtatni, hiszen a mindennapi helyzeteket is tanult viselkedési formáink alapján kezeljük. A jó értelemben vett előítéletek, prekoncepciók létezését és hasznosságát kár lenne tagadni, inkább arra kéne odafigyelni, hogy ezeken túllépve hagyjunk időt mások megismerésére. Ne az előfeltételezéseink szerint ítélkezzünk!

Bravo: A munkád során próbáltad erre felhívni a nézők figyelmét?

Zola: Ha tehetem, igen. Az interaktív című műsorba például, igyekszünk olyan vendégeket hívni, akik különböző zenei stílusokat képviselnek, és egészen más a közönségük. Szerintem ez jó kezdet, hisz itt lenne az ideje, hogy a külföldi példákat követve felismerjék a magyar előadók: előbb-utóbb még a rajongóik körében is unalmassá válnak, ha nem nyitnak. Érdekes lenne legalább egy dal erejéig összeállnia, mondjuk, egy punk - rock bandának egy popénekessel vagy dancecsapattal: nemcsak izgalmas szám születhetne a közös munkából, hanem a saját közönségüket is toleránsabbá és érdeklődőbbé tehetnék más stílusok iránt.

Bravo: előfordult már, hogy a saját bőrödön tapasztaltad az intoleranciát?

Zola: Én ritkán találkozom elutasítással. Forgatások alkalmával időnként megszólítanak az emberek, de soha nem azért, hogy melegebb éghajlatra küldjenek. El szokták mondani, milyen közvetlennek és jófejnek tartanak. Szerencsére soha nem volt még részem olyan fogadtatásban, hogy „Ott a Zola, gyertek, verjük meg!” Rockzenészként ismertek meg, elfogadtak egy hip-hop műsor vezetőjeként is, sőt a Club Rotation-ben sem tartottak hiteltelennek. Szerintem egyszerűen csak azért mert a nyitottságomra nyitottság a válaszuk. Nálam működik, ajánlom mindenkinek ezt a módszert! J

Bravo: szerencsés vagy…

Zola: egy ismerősömmel viszont épp mostanában történt és furcsa eset! Szeretett volna kivenni egy lakást, felhívta a bérbeadót, és megbeszéltek egy találkozót. Amikor a tulajdonos meglátta a srácot, nekiszegezte a kérdést: „Ne haragudj te roma vagy?” A barátom döbbenten állt, képtelen volt megérteni, mi a szerepe a származásnak az adott helyzetben. Majd elmondta: nem, nem az, bár a felmenői között találhatók spanyolok és bolgárok is, mire a hölgy közölte vele: „Mindegy az ugyanaz!” Hihetetlen! Hogyan lehet valakit csak azért elítélni, mert máshova született, más nyelvet beszél vagy esetleg más a bőrszíne? Nem értem…